Az üvegajtó ötlete, amikor a dolgozószoba börtönné vált
Amikor három éve kialakítottam a dolgozószobámat, még teljesen logikus döntésnek tűnt a tömör ajtó. Kell a csend, kell az elvonulás, kell a privát tér, gondoltam. Az első hónapokban valóban működött is. Reggel becsuktam az ajtót, és ott voltam a saját kis világomban. A gond csak az volt, hogy ez a világ idővel egyre szűkebbnek tűnt. A szoba délutánonként sötét volt, a természetes fény megállt az ajtó előtt, én pedig egyre gyakrabban éreztem azt, hogy nehéz koncentrálni. Nem volt drámai pillanat, inkább lassú felismerés. Gyakrabban álltam fel, hamarabb elfáradtam, és a kreatív munkák is több energiát vittek el, mint korábban. Egy ponton megfogalmazódott bennem, hogy nem velem van a baj, hanem a térrel. Ekkor merült fel először az üvegajtó gondolata, még óvatos, bizonytalan formában.
A váltás dilemmája, privát tér vagy nyitottság
Sokáig halogattam a döntést. Féltem attól, hogy egy üvegajtó túl sokat mutat majd, hogy megszűnik az az elvonulás, amire munka közben szükségem van. Ott volt bennem a kérdés, hogy vajon nem zavar majd a lakás élete, a mozgás, a fény, a háttér jelenléte. Ugyanakkor egyre erősebben éreztem, hogy a teljes elszigeteltség sem működik. Elkezdtem másképp nézni a kérdésre. Nem elzárkózás vagy nyitottság, hanem arányok. Egy jól megválasztott üvegajtó nem azt jelenti, hogy minden megszűnik, ami eddig működött, hanem azt, hogy a tér elkezd együtt dolgozni velem. Ez a gondolat lassan elcsendesítette a kételyeket, és teret adott a megoldás keresésének.
Tervezés és kivitelezés, a tökéletes üvegajtó megtalálása
A tervezés során meglepően sok apró részlet került elő. Beszéltünk az üveg vastagságáról, az átlátszóságról, a vasalatokról és arról is, hogy a térhez inkább toló vagy nyíló megoldás illik. Végül egy sínben futó üvegajtó mellett döntöttem, mert nem vett el helyet, és vizuálisan is letisztult maradt. Fontos volt számomra, hogy az ajtó ne legyen hivalkodó, inkább természetes része legyen a lakásnak. A méretezés pontos volt, az üveg felülete tiszta, az egész szerkezet könnyednek hatott. A kivitelezés gyorsan zajlott, ami különösen jól jött, mert munka közben nem szerettem volna hosszú felfordulást. Amikor az üvegajtó a helyére került, az első benyomás az volt, hogy a szoba végre fellélegzett.
Új energia az ajtó mögött, avagy hogyan változott a munkám és a hangulatom
A változás nem volt hangos vagy látványos, inkább finom és mély. Reggelente természetesebben indult a munka, mert a fény már az első pillanatban jelen volt. Napközben kevésbé éreztem a bezártságot, mégis megmaradt a fókusz, amire szükségem van. Az üvegajtó mögött dolgozva azt vettem észre, hogy ritkábban fáradok el, a szünetek tudatosabbak lettek, és a kreatív gondolkodás is könnyebben áramlott. Ma már egyértelmű, hogy nem csak egy ajtót cseréltem le. A munkakörnyezetem lett élhetőbb, támogatóbb. Az üvegajtó megtanított arra, hogy a jó tér nem elzár, hanem finoman kapcsol, és pontosan ettől válik igazán hatékonnyá.
